“Csak még egy kérdés…” (Hungarian)

Mostanság a krimik és helyszínelős sorozatok virágkorát éljük, mégis, kevesen gondolunk bele, hogy ezekben a sorozatokban mennyi lehet az igazság? A mostani interjúmban egy valódi nyomozó segítségét kértem – az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt a személyt László őrnagynak-, hogy megtudhassuk, milyen is egy valódi rendőrségi nyomozó munkája, és mennyiben is hasonlít a való élet a filmek világához.

reuters_handcuffs

Evelin: Mióta is dolgozol nyomozóként?
László őrnagy: 1995-96 körül döntöttem úgy, hogy a rendőrség kötelékébe állok, mert beállt az életemben egy változás. Előtte az egészségügyben dolgoztam, de a rendőrség már a ’80-as évek vége felé is érdekelt. Járőrként kezdtem a ’90-es évek közepén, majd 1997-ben lettem nyomozó, és azóta is maradtam ebben a szakmában különböző beosztásokban. 1997-től 2002-ig nyomozó és vizsgálóként dolgoztam, és leginkább erőszakos bűncselekményekkel foglalkoztam. Aztán 2002-től helyszínelő, majd 2008-ban parancsnok, végül 2009 végén kiemelt főnyomozó lettem.

E.: Szóval eredetileg nem rendőrnek indultál. Mi az eredeti foglalkozásod?
L. ő.: Az eredeti foglalkozásom fogtechnikus, akként foglalkoztam nyolc évig, majd a kereskedelemben töltöttem fél évet. De végül egy olyan helyzet állt elő, ami arra ösztökélt, hogy egy biztosabb foglalkozást keressek magamnak. Megkerestek, hogy érdekelne-e ez a rendőri munka, és én igent mondtam. Nem mondom, hogy mindig ez akartam lenni, de ahhoz képest, hogy a ’90-es évek közepén legalulról kezdtem, most már a legmagasabb olyan elérhető beosztásban vagyok, amit csak itt a rendőrségen el lehet érni.

E.: Miből áll egy átlagos nap a nyomozóknál?
L. ő.: Ez szervezeti egységenként eltérő lehet, de nálunk általában „vezényléses munkarend” működik. Ez lehet normálisnak mondható 8-órás munkaidő, de 12-órás, vagy akár 24-órás is, ez egyénenként változik. Én jelenleg 8-órás munkarendben dolgozom, de már mindegyiket kipróbáltam, szóval van ezzel kapcsolatban tapasztalatom. Egy nyomozó reggel 07:30-kor bejön munkába, aztán rész vesz egy félórás parancsnoki eligazításon, ahol a parancsnok meghatározza a feladatokat, amiket esetleg soron kívül teljesíteni kell. Ezt követően eltervezi a napi teendőket, majd ezeket elvégzi körülbelül délután 16:00-ig. De természetesen a bűncselekmények nem igazodnak a mi munkarendünkhöz, hanem nekünk kell hozzájuk, így általában van ügyeleti szolgálatunk munkán kívül, mindenkinek egy bizonyos napon meghatározott időtartamra. Aki ezt a munkát választja, az nem csak munkát választ, hanem hivatást is, úgyhogy nincs olyan, hogy nap végén leteszem a munkát és megszűnök rendőrnek lenni, hanem ez egy folyamatos elkötelezettség.

E.: Veszélyes munka nyomozónak lenni?
L. ő.: A rendőrmunkának számtalan területe van, és minden területnek saját veszélyforrásai vannak. Az olyan nyomozó, aki munkaidejének nagy részét kint tölti az állampolgárok között, természetesen sokkal nagyobb veszélynek van kitéve. Itt lehetnek olyan élethelyzetek, hogy az ember részt vesz fegyveres elkövetők felkutatásában. Persze az ember nem tudja, hogy az elkövető mekkora, hány kiló, van fegyvere, nincs fegyvere, küzdősportban jártas-e? Minden körülményt fel kell mérni a helyszínen, és ennek megfelelően kell eljárni, ebből következik, hogy ez a munka természetesen veszélyes munkakörnek minősül.

E.: Milyen egy nyomozónál a terepmunka-papírmunka arány?
L. ő.: Én az időmnek úgy 40-50%-át töltöm terepen. Minden „terepmunka” párhuzamosan történik a „papírmunkával”, például a helyszíni szemle az adatgyűjtéssel és tanúkihallgatással. Természetesen minden rendőri munkát írásba kell foglalni, hogy büntetőeljárást lehessen indítani, ehhez mindent jegyzőkönyvezni kell.

E.: Mi volt a legemlékezetesebb eseted?
L. ő.: Nagyon sok mindennel találkoztam az elmúlt 17 év során, az emberöléstől kezdve a rabláson át mindenfélével. Egy nyomozó szakmájának csúcsa az erőszakos bűncselekményekkel való foglalkozás, azon belül is az emberölés. Amit most a közelmúltból meg tudok említeni, az az ország egyik községében történt emberölés, ahol egy fiatalember a saját édesanyját és nagymamáját végezte ki. Ez az eset volt a legemlékezetesebb az utóbbi időben, mert nagyon érdekes volt, ahogy eljutottunk a helyszíni szemlétől az elkövető sikeres elfogásáig és az előzetes letartóztatásba helyezéséig.

E.: Gondolom ebben a szakmában elég nagy nyomás van rajtatok?
L. ő.: A másodperc törtrésze alatt dönteni kell, és mindig szem előtt kell tartani, hogy saját magára is figyeljen az ember, a kollégáira is, és arra is, hogy az intézkedés a törvény felhatalmazása alapján a legcélravezetőbb legyen. Például egy helyszíni szemlén mindennek megvannak a szigorú törvényi feltételei, hogy hogyan kell az eljárást lefolytatni, hogy kell nyomokat felkutatni és rögzíteni, hogyan kell csomagolni őket, stb… Ezeket ott mind értékelni kell, és a helyszínen meg kell találni azokat a bizonyos dolgokat, amikhez hozzá lehet igazítani a kollégáktól összeszedett részcselekményeket. Ez egy állandó logisztikai munka, és szerintem ez a legfontosabb ebben a munkában, hogy ezeket az adatokat össze tudjuk rakni. Itt nem csak rutinból, hanem tudással kell dolgozni.

E.: Felteszem, az ilyen intenzív munka után elfáradtok a nap végére. Mivel tudtok ellazulni miután hazamentek a munkahelyről? Mivel szoktál kikapcsolódni?
L. ő.: Ez a munka hivatásszerű, úgyhogy elég nehéz ezt hazatérve levetkőzni. De azért jó, ha van az embernek egy olyan elfoglaltsága, ami mind fizikailag, mint pszichikailag is másfajta gondolkodásmódra orientál. Én általában zenét hallgatok, ha van időm, akkor könyvet olvasok, a kutyámmal foglalkozom, az otthoni és magánéleti feladatokat intézem, valamint olyan dolgokat csinálok, ami a testem karbantartására szolgál. Azért egyértelmű, hogy nagyon megterhelő ez a munka, és mindig megfelelő mentális állapotban kell lenni hozzá.

E.: Végül még egy kérdés: Szoktál nézni a tévében olyan műsorokat, ahol nyomozók vannak a középpontban? Ugyanis ezek a sorozatok mostanában igen felkapottak. Meg tudnád-e mondani, hogy ezekben mennyi a valóságtartalom?
L. ő.: Azért a való világ és a filmek világa két teljesen különböző dolog. Engem nem igazán tudnak lekötni ezek a sorozatok, de azért meg kell jegyezni, hogy mindenképpen a valóságon alapulnak. A forgatókönyvírónak valahogy meg kell írnia a történetet, és a valóságból kell építkeznie, de olyan elemekkel és technikákkal van átszőve, hogy az érdekes legyen a néző számára. Nagyon sok benne az igazság, sok a hasonló módszer, de azért ez a valóságban nem teljesen így zajlik. Az alapgondolatokat a valós életből veszik, majd azok vannak tovább kiszínezve, mert a filmes világ ezt kívánja meg.
Picture from www.reuters.com

_ _ _ _ _ _ _

by Koller Evelin

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: